Egyed László néhány rajza [antikvár]

Egyed László rajzaihoz Én csak gyermekkoromban láttam így a tárgyakat, ilyen közelről és élesen. Akkor adott mellén fontos és hűséges tárgyakat az élet, például egy faágon ülő madarat az ágyam mögé akasztott falvédőn. Olcsó, nyomtatott textília volt, az ágacska végén bordó bogyók lógtak. Ezt a madarat évekig minden áldott este nézegettem, vasár- és ünnepnapokon reggel is, mert akkor nem kellett sietni. Komolyan kellett venni a madarat, mert ő volt nekem a madár. Százszor és százszor végigfutottam a vonalain, és bár próbáltam volna kitérni, nem lehetett. Mindig ugyanarra kellett futnia a szememnek, mert a madár úgy alakult. A tárgyakkal a gyerek egészen szoros kapcsolatban van, a tárgyakat ekkor még nem lehet sem megválogatni, sem megváltoztatni, ahogy a rokonokat se, meg a házmester nénit se, meg a sánta bácsit se, meg a szemben lévő doktor fekete Skoda autóját se, ami pont olyan volt, mint a taxik, de az övé volt és kis garázsban tartotta a földszinten. Vigyázz autó! - volt kifüggesztve egy táblán, és az autó mindig vigyázott, sokszor figyeltem, mindig szépen lassan jött ki, megállt, jobbra-balra nézett, mielőtt kifordult volna az utcára. Ő volt nekem az autó. A felnőtt fölemeli a fejét és szűr.