El Greco [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Kréta ​- Velence – Toledo, a dogmává merevült bizánci hagyomány, a velencei reneszánsz tiszta, nyugodt formái és a barokk eksztatikus lobogása – ezek El Greco életének meghatározó állomásai és a hasonlíthatatlanul egyéni stílusát alakító sajátosságok. A görög származású mester ifjan került Velencébe, Tiziano műhelyébe, sőt hamarosan Rómába is eljutott. Olasz kortársai elismerően szóltak tehetségéről, ő Itália helyett mégis Spanyolországot választotta. A madridi királyi udvar azonban nem tartott igényt a szolgálataira, így hamarosan Toledo vonzotta magához. A szerzetesek és tudósok városának szellemi légköre ösztönözte az elragadtatott szenteket, testetlen égi és földi lényeket, misztikus jeleneteket ábrázoló festményeinek megalkotására, itt értették és értékelték igazán műveit. Kazimierz Zawanowski lengyel művészettörténész a XVI. század második fele és a XVII. század eleje Itáliájának és Spanyolországának felvillantásával igyekszik meghatározni Greco művészetének mozgatóerőit. Festői stílusának fejlődésével párhuzamosan irodalmi, filozófiai, építészeti érdeklődését, emberi kapcsolatait is bemutatja, és kijelöli Greco helyét az egyetemes művészet történetében.