Bővebb ismertető
Bevezetőt és köszöntőt írok. Csepelen, az Iskola Galériában újra nagy kiállítás van, az Első Festészeti Biennálé. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik képzőművészeti programja ez.
Az évtizede tartó hősies erőfeszítések ennek a kiállítási helynek, törekvésnek, kiállítási koncepciónak végül olyan elismerését hozták, amely ma egyáltalán nem elképzelhető. A Fesztivál programban kinyomtatott események fontosnak tartatnak, a kétéves periodika - Biennálé - elnevezéssel már külföldiül is érthető, divatosan felcímkézett. Néhány évtizeddel ezelőtt az ilyen események - színvonaluktól függetlenül - könnyen a Parnasszusra helyeztettek, pusztán azért, mert a művelődési központok - műhelyek létesítése éppen ebben a körzetben pirospontos tettnek minősültek. Ma azonban - és éppen ezért is - kétkedően vizslató szemek kereszttüzében bizonyosult be a színvonal, még úgy is, hogy a bírálatok szakmán belülről és kívülről is fel-felcsattannak stiláris és szemléleti egyoldalúságot kifogásolva.
Való, hogy az Iskola Galéria programjai egy fontos vonulatát mutatják be a hazai képzőművészetnek, nem terjesztve ki, nem szélesítve a más, újabb és újabb törekvések, stílusok és irányzatok felé a meghívásokat.
Igaz az is, hogy az alkotók a figuratív hagyományok folytatói és az sem vitatható, hogy nem is mindegyik művésznek volt itt még módja munkáinak bemutatására azok közül, akik önmagukat e vonulathoz tartozónak tudják, vagy a szakirodalom sorolja őket oda. Dehát még "csak" évtizedes hagyománya van az Iskola Galériának. A fővárosi kiállítási helyekben pedig nem bővelkedünk, noha 5-10 év alatt újabb és újabb alkotó generációk nőnek fel, jelentős életművek születnek és nem is csak ebben a körben. Aligha kérhető számon tehát - kiváltképp az Iskola Galériától - hogy az egész magyar művészeti horizontot átfogja. Erre még a kiállítási intézményeknek sincsen módja. A művészetszerető közönség okkal várja el, hogy a lehető legátfogóbb képet kapja a művészetről, de ezt csak folyamatosan és különböző kiállítási helyeken lehet megvalósítani.