Ember a képek mögött [antikvár]

Részlet: Előszó "Mint a mese, úgy szóljon és legyen mindenütt otthon a művészet, gazdálkodjék jóval és rosszal, a mindenható Erőhöz hasonlatosan. És az ember számára legyen kies kikapcsolódás, hogy nézőpontját megváltoztathassa, és olyan világban találja magát, amely elvonja és kellemességet nyújt, s amelyből új erőre kapva térhet vissza a hétköznapok világába. S ezen túlmenően a művészet segítse hozzá az embert ahhoz, hogy levethesse burkát, magát pár pillanatra Istennek érezze, és tudván, hogy ez az átalakulás megismétlődhet, örüljön az ünnep előestéjén, amikor a lélek asztalhoz ül, hogy éhet szenvedő idegeit táplálja, ernyedő ereit új nedvvel frissítse. Ide torkolljon minden művészet, a széles hömpölygésű folyamok csakúgy, mint a kecses, aforisztikusan szerteágazó grafika. "(Paul Klee) Paul Klee szavai mindig is elvarázsoltak, és nem lehetne szebben kifejezni azt, amit a művészetekben való barangolás jelent számomra. Aki ismer, tudja, hogy nagy művészetrajongó, és szenvedélyes múzeumlátogató vagyok. Olyan ez nekem, mint másnak az alkohol, teljesen megrészegülök tőle, és megállíthatatlan leszek. Ha pedig egy ideje nem láttam valami szép kiállítást, elvonási tüneteim vannak. Évtizedekig csak szívtam magamba az ismereteket, a magam gyönyörűségére, mindent tudni és látni akartam. Gömör Béla professzor volt, aki először bíztatott, hogy írjam is meg mindazt, amit tudok a művészetről, művészekről. Nagyon büszke vagyok, hogy mesteremnek vallhatom. O volt az, aki hagyta, hogy rátaláljak a saját utamra, - vagy, hogy ismét Paul Klee szavaival éljek -, a sok kacskaringós mellékútról felérjek a főútra. Az itt megjelent kötet három részből állt össze, a MediArt és a Hitel folyóiratban megjelent, a közösségi oldali 'blogomban' közzétett írásaimból; majd azon esszék csoportjából, amik a megkezdett gondolatmenet mentén, - kiegészítve azon művészek, vagy művészeti korszakok leírásával, amit még fontosnak találtam - kifejezetten ebbe a könyvbe íródtak. Székely-Nagy Gábor nagyszerű címet adott a könyvnek, „Ember a képek mögött" Amikor elkészítette a címlapot, és keresztapja lett a kötetnek, azonnal nagyon tetszett, mert minden tekintetben kifejezi szándékomat, hiszen az írások valamelyest kapcsolódva egymáshoz, mind a művészetről szólnak. Célom az volt, hogy láthatóvá váljon az alkotó, teremtő ember, s megmutathassam néhány szenvedélyes, önmagában hívő, saját hitét soha fel nem adó alakját a művészettörténetnek, akár művész, akár műgyűjtő, akikről érdemes és fontos beszélni, olvasni. Természetesen válogatásom nem teljes, és abszolút szubjektív, hiszen saját ízlésem sejlik át rajta - s ezzel talán magam is láthatóvá válok a képek mögött. 7