Emlékeim [antikvár]

BEVEZETÉS. A tehetségek csak nagyritkán nyúlnak magányos hegyorom gyanánt a középszerűségek szerény dombhátai fölé. A tehetség is társas lény és nem szokott egymaga mutatkozni: egy egész generáció tehetséges, vagy tehetségtelen... Az új szabású, nagy fajsúlyú, markánsan metszett egyéniségek nemzedékét követik az olyan emberöltők, amelyek alatt senki sem veszi fel a tisztességtelen versenyt a genialitás páncéljában a súlytalan és színtelen epigonokkal szemben. A tehetséges és a tehetségtelen nemzedékek váltógazdaságát könnyű kimutatni a politika és a tudomány, az irodalom és a művészet történetében egyaránt. És ez nem ok nélkül van így. De az már csak szeszélye, és különös szeszélye a véletlennek, hogy a magyar művészetben, amelynek odáig nem volt egyetlen valóban európai formátumú képviselője sem: alig több, mint egy naptári év határain innen helyezkedik el Szinyei Merse, Munkácsy és Benczúr születésének napja.