Bővebb ismertető
Endre Nemes képzelőereje nem a klasszikus szürrealizmus poetikájából táplálkozik. Látásmódja konkrét, tárgyilagos, s csak bizonyos időszakokban tolódik el a formák és színek egzaltált meseszerűsége felé. Költőisége és fantasztikuma a mi időnkben, a mi terünkben gyökerezik: a részletek és az egész, az események és a statikus jelenségek kapcsolatában, az ember és az ember gondolkodásában, spontaneitásának, emlékeinek és vágyainak, látásának és élményeinek a feszültségében, a látott kép autonóm realitásának szétesésében és újraalakulásában. Természetes intelligenciája, valamint az elemzés és szintézis iránti veleszületett érzéke eleve meghatározza alkotásmódját, amelyet - mint minden költői tettet - mély érzés és az alapgondolat kifejezésének csalhatatlan ösztöne jellemez. S maga az alapgondolat az emberi realitás számtalan szemszögének figyelembevételéből születik, de a képzeletéből is, amely nem kevésbé emberi, mert elválaszthatatlanul hozzátartozik az ember gondolkodásához és teremtőerejéhez. Endre Nemes életművében így szublimálódik a racionális és az érzéki látásmód, s ennek eredményeképpen megszületik az alkotójára oly jellemző kép, amely a formák, színek és jelentések kölcsönös kapcsolatával nemcsak erős érzelmi hatást vált ki a szemlélőből, hanem megmozgatja képzeletét is.