Ernst Múzeum [antikvár]

Az arckép különleges formája a művész-önarckép, amely igen alkalmas arra, hogy érzékletesen kifejezze az ábrázolt személy individualitását külső megjelenésben, valamint szociális és lelki-pszichikai lényegét illetően. E műfaj legjobb darabjai a művészettörténetben egyben az önmegismerés példái is. Önéletrajzi dokumentumok, amelyekben kifejezésre jut a művész küzdelme önmagával, művével - és a személyes jellegen túl tükrözik a művész kapcsolatát a környezettel, és a társadalomban elfoglalt helyét is. A reneszánszban, az emberi öntudatra eszmélés társadalmi viszonyai közt fejlődött úgy a művész-önarckép, ahogyan azt ma értjük.