És képzeld, Uram... [antikvár]

AZ IMA: BOLDOG TALÁLKOZÁS Öt-hat éves koromtól kezdve szinte minden nap miniátráltam ab- s' ban a kis ferences templomban, amelynek közelében laktunk. Elvarázsolt, meghódított a templom titokzatos, csodálatos világa, a Ti-tok, amely ebben a kicsi templomban jelen volt. Egyik eáte a kántor néni ott tartott minket, miniálránsokat. Azt mondta, szeretne valami fontosat mondani. Leültünk az első padra, ő bement a sekreátyé- ,' be, és hirtelen minden világítáál leoltott. Vaksötét lett. Csak az örök-mécses kis piros fénye világított. A kántor néni azt mondta:„Jézus itt , van. Mindannyian szólhatunk hozzá." Aztán csend lett Nem tudtam én még akkor, hogy hogyan és mit kell ilyenkor mondani. De ' ezeket a pillanatokat azóta sem felejtettem el. Beleégtek a lelkembe. Egy alkalommal így szólították meg Krisztuál a tanítványai: „Meáter, taníts minket imádkozni!" (Lukács evangéliuma 11,1) Amióta ember él a Földön, keresi a módját, hogy a Teremtőt megszólítsa, kifejezze előtte a hódolatát, kapcsolatba kerülhessen vele. Egy idősebb asszony újév után néhány nappal azt mondta nekem, hogy az idei vágya, elhatározása, kérése ez lesz: „Szeretnék Isten előtt egész lényemmel leborulni. Nem azért, hogy kérjek valamit. Nem azért, hogy megköszönjek valamit. Egyszerűen, hogy kifejezzem a hódolatomat, szeretetemet." Az ember egyik legősibb vágya, hogy leboruljon a Teremtője előtt. Az emberi lélek sokszor azért haldoklik, mert levágta magát a Lét Forrásától, az Élet Forrásától. Attól a Titoktól, amely képes volna őt önmaga fölé, az önzése, a korlátai fölé emelni Krisztus tanítványai kérésére egy rendkívül egyszerű, utolérhetetlenül egyetemes és gyönyörű imaszöveggel, a Miatyánkkal válaszolt. Az imát a következőképpen vezette be;„ Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy a sok beszédükért nyernek meghallgatáál. Ti így imádkozzatok:,, Atyánk! " A pogány imádságok hosszúak és bonyolultak voltak. Úgy képzelték, hogy sok iálenség van, és ezért mindegyiket igyekeztek megszólítani, nehogy valamelyik megsértődjön, és bosszút álljon. Hosszasan igyekeztek az iálenséget meggyőzni arról, hogy segítsen, mert azt gondolták, hogy az iáleneket nehéz rávenni arra, hogy az ember bajaira i odafigyeljen, hozzá jóindulattal odaforduljon. Horatius így is nevez- i 'I i