Európai grafika [antikvár]

Ez előszó a szerző védekezése is, arra az esetre, ha munkáját vázlatszerűséggel, hiányossággal, vagy magyar szempontok túlzó kiemelésével vádolnák. Könyvem az európai grafikát mint élő, állandó folyamatot szemléli: a már ismert történeti adatok lehetőségig egyéni válogatásában. A könyv jellege tanító célzatú, mégis a művek, mesterek, a történet és technikai részen túlmenően a grafikai szépnek s a grafikai törekvéseknek kíván jelentős helyet biztosítani. A könyv megvilágítja az ismeretlen magyar grafika történeti és esztétikai kérdéseit is, érinti vonalművészetünk sajátos helyzetét Nyugat és Kelet grafikai áramlásában, rámutat áthidaló és összekötő szerepére. A szláv és finn-ugor grafika ma is mostoha területe a külföldi szakirodalomnak. Sokan tagadták vonalművészetünk létét és önállóságát is, - így a kérdésre adandó válasz már nagyon időszerű volt. Könyvem (különösen németnyelvű változatában) szövegében és képanyagában, - megfelelő helyen - mindig útal arra, hol a helyünk a népek grafikai versenyében. Munkám a háború előestéjén fejeztem be. Ami ezután következik, az már csak a grafika új fejezete lehet. Ez alkalommal kell köszönetet mondanom különösen Anton Reichel udvari tanácsos úrnak, az Albertina grafikai muzeum igazgatójának és Therese Stickler úrnőnek, kik kutatásaimban segítségemre voltak. Budapest, 1943 nyarán.