Európai mesterművek Giottótól napjainkig (nem teljes) [antikvár]

hogy a történelem — az ősidőktől kezdve a rabszolgatársadalmon, a feuda- lizmuson, abszolutizmuson és kapitalizmuson keresztül egészen a napjainkbari győzedelmeskedő szocializmusig — az egész társadalmi fejlődést tükrözi, úgy tükrözi fokozott mértékben a művészet, és azon belül a képzőművészet a politikai és gazdasági fejlődés által formált korszakok vezető eszméit. Sem a művészetet, sem a társadalmat nem vizsgálhatjuk külön-külön, egymástól függetlenül. Minden társadalomnak megvan a sajátos gazdasági szerkezete, melyből egyéni kulturális mondanivalója kibontakozik, a művészet pedig a mindenkori uralkodó osztály eszméinek, ideológiájának egyik leghivatottabb kifejezője. De a történelem egyben az osztályharcok története is, ezek pedig az általános fejlődés keretében a művészet fejlődését is meghatározzák. Lenin az osztályokra tagolt társadalmon belül kétféle kultúrát különböztet meg: az egyik az uralkodó osztály ideológiáját és dicsőítését szolgáló kultúra és művészet, míg a másik az elnyomott osztály erőtől duzzadó ősi kultúrája és művészi megnyilatkozása. Ezért beszélhetünk forradalmi és reakciós képzőművészetről. Dürer és Rembrandt, Daumier és Käthe Kollwitz olyan művészek voltak, akik a mindenkori haladó osztály képviselőiként korszakuk művészetére is forradalmi hatást gyakoroltak. Képeink sorát néhány olyan alkotás nyitja meg, mely még egészében a középkori vallásos dogma hatását tükrözi. A korai kapitalizmus kezdetén — a renesszanszban és a reformáció korában — ezt az irányt fokozatosan áthatják a világi eszmék, melyek végül is felülkerekednek a kezdetben kizárólagosan egyházi tárgyú festészeten. A további képanyag világosan szemlélteti, hogy az ellenreformáció és a feudalizmus egyidejű feléledése, mely az abszolutizmushoz vezet, a polgári gondolkodásmód e vívmányain vajmi keveset változtatott. A polgári forradalom győzelme végül is 5