"Ezerszínű világ" [antikvár]

Ezerszínű világ ^ Előszó Egy ősi bölcsesség szerint az öreg rák a Idsrákokat korholva így szól hozzájuk: „Mikor mentek már végre előre?" A Idsrákok vigyorogva mondják az öreg ráírnak: „Ha majd egyszer látunk téged is előre menni!" Basa Ottóné Révész Erzsébet nem az öreg rák passzivitásával bíztatja a gyermekeket a szépre és a jóra. Nagy bátorsággal közel tíz évvel ezelőtt megálmodott valami nagyszerűt: segít megláttatni a gyermekeiddel a szépet és a jót és megrajzoltatja, megfesteti velük. A gyermek míg húzza a sokszor ákom-bákom vonalakat, erős színeivel megfesti a „műalkotást", beleéli magát egy ember jóságába, elálmélkodik a szép fölött, maga is nemesedik, értékesebbé és jobbá válik. Fontos, hogy oktassuk gyermekeinket az igazságra, de az sem kevésbé fontos, hogy előcsalogassuk a bennük rejlő jóságot, harmóniát, alkotókedvet. A gyermela-ajzokat kezdeményező, összegyűjtő és jutalmazó tanárnő valami ilyesmit tesz: segíti a következő nemzedéket, hogy felismerje önmaga képességeit és ezt mások javára, örömére használják. Benedek pápa ismétlődő gondolata, hogyan függ össze az igazság, a jóság és a szép? Ha valald megismeri az igazságot és szerinte él, az jó emberré válik. A jóság pedig széppé teszi az embert. Erről szólnak a Szent Erzsébet legendák is, ahol például a kenyér rózsává változik, vagyis a jóság átváltozik széppé. Ezek a gyermela-ajzok a széptől indulnak és segítik visszavezetni az „alkotóművészt" a jósághoz és az igazsághoz. Ezen ifjú alkotók mögött felnőttek állnak: szülők, nagyszülők, pedagógusok, talán idősebb testvérek. Ók is megérintődtek mind a tartalomtól, mind a formától, ők is gazdagabbak lettek. Az ilyen kezdeményezések nemesebbé tehetik a felnőttek társadalmát is. Köszönöm Basa Ottóné Révész Erzsébet áldozatos munkáját, köszönöm mindazok segítségét, akik támogatják őt ezen tevékenységében, és nem utolsó sorban köszönöm a gyermelo'ajzok pályázóinak ihletét, fáradozását. Bíró László püspök