Fedinecz Atanáz festői látomásai [antikvár]

A képzőművészet Kárpátalján is megszakítatlan folyamat, rendre új termést hoz. Különleges kincseket. Tizenháromezer négyzetkilométer, folyókkal szabdalt, hegyekkel övezett területen él egymillió ember, - magyar, ruszin, ukrán, szlovák, román, orosz, zsidó, örmény, hucul, bolgár, cigány, cseh, lengyel. Egyedi tett és a békesség ámulatot keltő változata, hogy a különböző népek az eltérő politikai helyzetekben is mindvégig becsülték, tisztelték egymást, - legeltették nyájaikat, járták a végeláthatatlan erdőket, a madárdallal bélelt csúcsokat, és e színes csöndben boldogultak, - szegényen és elszigetelten, de tiszta lelkülettel. Itt ered a Tisza, a Kárpátok folyói az Ung és a Latorca, a táj egyetlen összefüggő hegyritmus festői völgyekkel, kanyargó patakokkal. Megannyi őz, szarvas, vaddisznó mellett a tölgyesben és a fenyők között rejtőznek medvék, hiúzok, farkasok. Még valami; a harmónia. Mindez nemcsak múlt, hanem jelen idő. Fedinecz Atanáz e táj szülötte, lelkületét ez a hangulat, ez a karakter, ez a béke és szelídség járja át, a fennsíkok, horhosok, magaslatok ereje, a monumentális zöld neszezés, melyet rozsdavörösre szinez az ősz, fehérre tisztít a tél. Ez a környezet mindenkit alakít, Őt is, fölvértezi a cselekvő megértés kérlelhetetlenségével. Időnként nagy riadalmak támadtak az Ung völgyében, s utána mindig új csöndet szőtt az idő, a történelem. Egyetlen hatalmas asszony a táj, ezer és ezer földmell, varázsdomb, titokzatos, mámorító nyílás, - anyaföld.