Fényes Adolf [antikvár]

Táblái kissé felpúposodtak.
Fényes Adolf neve olyannyira összeforrott a szolnoki művészteleppel, tág értelemben az alföldi festészettel, hogy évtizedekig csupán a század elején festett "Szegényember-sorozat" művészeként tartották számon. Sötét tónusú monumentális festményei után kivilágosodott a palettája; érzékeny, impresszionisztikus városképek és összegző szándékú zsánerjelenetek tanúskodnak róla. A tízes években alkotott dekoratív csendéletei pedig a szecesszióval való érintkezésre vallanak. Fényes Adolf érdeklődése később a mese és fantasztikum felé fordult: apró figurákkal benépesített tájképeket és kulisszaszerű építményekből álló "elvarázsolt" városokat festett. Az utolsó korszak képei mégsem valami mozdíthatatlan idillt sugároznak. A festmények baljós hangulata és drámaisága a belső emigrációba vonult festő zaklatott lelkiállapotának művészi megnyilvánulása. Aradi Nóra elmélyült tanulmánya igen érzékletesen tárja fel ennek a különös életműnek valamennyi jellegzetes vonását és ritka szépségét.