Firinc [antikvár]

Szokatlannak tűnhet és magyarázatra szorul, hogy egy festő életművét bemutató kötet a művész becenevét kapja címül. Tudni kell ehhez, hogy egy Időben - a hatvanas-hetvenes évek nyomasztóan szürke világában - Firinc, a festő sokak számára emblematikus személyiség volt: a szabadság szimbóluma. Azzá tette kalandos múltja, bohém életvitele és nem utolsósorban színes, közvetlen személyisége, nemcsak környezete és művésztársai, de a pesti avantgárd egyes tagjai számára is, akik szívesen kísérték bolyongásain és hallgatták eszmefuttatásait. Tehetséges fiatal filmrendezők, mint Bódy Gábor és Tarr Béla, filmjeikben is szerepeltették és megjelenítették alakját. De viszonylag kevesen ismerték festészetét, ami pedig - Hann Ferenc szavaival élve - igazi anyanyelve volt. A jelen kötetben főleg a festő Jánossy Ferencet szeretnénk bemutatni, de mélyebb megismeréséhez elkerülhetetlen a „firinci" személyiség felidézése. Rendhagyó alakja szélesebb kitekintést tesz indokolttá, és ezért a művészettörténész! elemzésen túl dokumentumokban is bemutatjuk színes egyéniségét és rajta keresztül a közelmúlt „gúzsba kötve táncoló" világát. Ezekben Firinc maga is megszólal, és interjúkban fejti ki gondolatait a festészetről, a világról. De jellegzetes beszédstílusát is felidézi az író barát Császár István, aki novellájában Váry Félix néven mondatja el vele emlékezetes monológjainak egyikét, úgy, ahogy azt a hangszalag megőrizte. A Jánossy család légkörét a kultúrtörténész Vekerdi László adja vissza, bemutatva a közelebbi és távolabbi szereplőket és a teljes családi legendáriumot. A költő Jánosy István egész életén át felelősséggel viselte szívén „vagabund" öccse sorsát, akinek robusztus tehetsége versekre, írásokra ihlette. A fiatal Firinc főleg ezen az irodalmi áttételen keresztül jelenik meg. De számos anekdotát őriznek róla mások is, főleg szájhagyomány formájában.