Francsics József festőművész gyűjteményes kiállítása [antikvár]

E sorok írójának nehéz elfogultság nélkül szólni Francsics Józsefről. Jó húsz esztendővel ezelőtt találkoztunk először Sárbogárdon, ahol akkor a Gimnáziumban tanított. Rendeztünk együtt kiállítást, akasztottuk a képeket. Jártuk együtt a környéket is, a földeken régi cserepek, elmúlt korok beszédes emlékei után kutatva. Végtelen és lázas beszélgetésekre emlékezem a modern művészet sorsfordító kérdéseiről; Meg az ábrázoló geometriáról, a Bólyaiakról; Meg sakkoztunk sokat, kemény, estébe nyúló partikra emlékszem, s a rohanásra utána a sötét falusi utcán, hogy elérjem az utolsó vonatot - és Jóska göcögő nevetésére a hátam mögött, aki elkísért, de remélte, hogy elkések, s folytatjuk a beszélgetést, a játékot, ahol félbehagytuk.