Galambosi Edit festőművész [antikvár]

Kisnyomtatvány. Részlet: Alig hihető, hogy ennyi meglepetést tartogathat egy 1932-ben született festő kiállítása, aki 1955-ben végezte a főiskolát, akinek Barcsay, Hincz, Fónyi voltak a mesterei. Egyetlen egyszer volt önálló kiállítása, 1961-ben, amikor is két év dubnai tartózkodás emlékeit - főként tájakat - mutatott be. Azóta szinte különös visszavonultságban dolgozott, nem festészeti munkával biztosítva a maga számára a létalapot és a szellemi erőt, hogy képet alkosson. De nem elsősorban ez a különös puritánság, a festészet és a nagy festészeti hagyományok iránt érzett alázat az, ami szembeszökő, hanem maguk a képek. Az alkotások, melyeknek következetes és szinte állandó témája az emberalak, az emberi érzelmi reláció. S egy-két csendélet, igen kevés, de mesteri tájkép inkább csak "színezi" azt a közeget, amelyben az egyre színesebb emberalak megjelenik. Másfél évtized "önmagának készült" alkotásaiból válogatta a művész ezt a kiállítást, amely minden ízében, egész gondolatvilágában nagyon is közösségi. Követhető a technika változása is, a tojástemperára való áttérés színt és színértéket is meghatározó folyamata, amely nem csupán formakérdés, hanem a tartalmi intenzitás, a nagyobb koncentráció, a mélyebb és konkrétabb emberi érzelmek eszköze is lett...