Gera Gyula emlékkiállítása [antikvár]

GERA GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Korán távozott. Most lenne ötvenöt éves. Sajnos nem teljesíthette azt, amire hivatott, amire tehetségéből még tellett volna. Az univerzum törvényei felett aligha őrködik igazságtalanabb és kegyetlenebb végrehajtó, mint a halál. Sohasem érdem szerint mér és ítélkezik. De minden hiába: az élet és a halál anta-gonizmusa örökkévaló. Megváltoztatni sohasem lehet, csak tudomásul venni. És felkészülni jöttére azzal a szándékkal, hogy életünk ne legyen hiábavaló. Mert az egyedül megnyugtató tudat, hogy dolgos elménk és tetteink eredménye viszi tovább életünket. Gera Gyula idő előtti halálát is csak az szépíti meg, hogy amíg élt, fáradhatatlan erővel munkálkodott kettős hivatásán. Számára mindkettő hivatott elkötelezettséget jelentett: őrködni népe békéje, nyugalma felett, és tiszta fogantatású műveket alkotni. Gera Gyula az egyre jelentősebb történelmiséget prezentáló dél-magyarországi városban, Makón született 1915-ben. A rajzolás és festés iránti fogékonysága korán megnyilvánult. Ennek ellenére nem részesülhetett felsőbb oktatásban, mivel erre a sokgyermekes, nincstelen szülők anyagi erejéből nem tellett. Mégis rátalált hivatott mesterére; azaz inkább őt fedezte fel Rudnay Gyula, aki a harmincas években a nyarakat rendszeresen Makón töltötte főiskolai növendékeivel. E nyári stúdiumok többször megismétlődtek, s végül is kitűnőnek bizonyultak arra, hogy a fiatal festőjelölt a szakma rejtelmeinek ábécéjében eligazodni tudjon. A szükséges többi az önállósult, rendszeres alkotómunkával megszerezhető. Hogy fejlődésének íve mégsem lett töretlen, az a második világháború alatti katonai szolgálat és az ezt követő hadifogság számlájára írandó. Majd a felszabadult Magyarország érdeke egy más, felelősségteljes funkció betöltésére szólította. Az ecsetet persze nem tette le, csak a