Giricz Máté [antikvár]

Amikor festek, akkor festek.A világ darabokra hull körülötte és újra épül a vásznon. A dolgok máshogyan válnak fontossá. Az anyagból szellem lesz, a szellemből színek és formák. Fájdalmas folyamatok, örömteli pillanatok keverednek össze.Olyan, mintha az életet modellezném újra és újra. Bölcső a vászon. Ringatóznak benne érzelmeim. Dédelgetem őket, miközben temetem a logikát, az ésszerűséget, a tudományos világot. Dédelgetem mindazon dolgokat, melyek ellentmondanak a kézzelfogható valóságnak.Bátrak az érzelmek, mert legtöbbször nem kívánnak bizonyítékokat. Tisztelem magamban ezt az oly fontos emberi részemet. Keresem a legnagyobb falakat, hogy végre mögéjük nézhessek. Itt rejtőző érzelmeimnek állítok oltárt képeimmel.Bízom benne, hogy másokban is megdöngeti képeim látványa ezeket a nyomasztó falakat, melyek elzárnak minket önmagunktól és egymástól.