Gondolatszikrák [antikvár]

BENKŐNÉ (GEINER) GABRIELLA - vagy ahogy „Nevem" c. önéletrajzi versében is megírta, „Csöpke, Csöpi" - „Férjem becézgetett, Csöppkémnek nevezett, végül aki ismert, már kérdezni sem mert. Csöpi lett a nevem " Magyarországon, Zalaegerszeg jelenlegi külvárosában (Csácsbozsok) született. 1956-ban a férjével együtt érkeztek Torontóba (Benkö Imre a 200 soproni diáknak volt egyik tagja). Régóta festeget, a versírást azonban csak későn, három gyermeke felnevelése után kezdte. Lefekvés előtt, papírt, írószerszámot tesz a közelbe - és „Kora reggel ha egy mondat füstölög agyamban, leülök és tollat fogva leírom ágyamban." Az emigrációban élő asszony versei hazaszeretetről, az óhaza utáni vágyakozásról, az elvesztett és fájdalmas magány korszak után megtalált szerelemről, családjáról - emléket állítva közöttük édesanyjának és édesapjának - természet szeretetéről és Kanadáról szólnak. „A magyar nyelv arra termett, mint gazda termeljen - verset. Csengő-bongó rímmel játsszon, s ne fegyverrel hadonásszon!" De megörökíti utazásait és élete egyéb fontos és apró-cseprő eseményeit is. Nem maradhatnak el a köszöntök és ünnepekről szóló versek sem, mint ahogy mosolyt szerető, vidámságot árasztó természetéből fakadóan nem hiányozhat a humor sem versei csokrából. „Vigasztalódj hamar, hisz rövid az élet, mosoly és felejtés, kacaj ami éltet. Bajnak és a gondnak van másik oldala: holnap kisüt a Nap, mindig gondolj arra!"