Goya [antikvár]

GOYA a nagy realista spanyol festészet utolsó, eszmei tartalomban leghatározottabb mestere. Művészetének szoros kapcsolatát a spanyol nép életével csak úgy érthetjük meg, ha kissé visszatekintünk az ország történelmi múltjára. Spanyolország a középkor folyamán arab uralom alatt állott. A XIV. századtól kezdődően az egyre erősödő spanyol királyságok fokozatosan kiszorították az idegen hatalmat, s végül a két legnagyobb királyság, Castilia és Navarra egyesülése megsokszorozta az ország erejét s az utolsó kalifátus megsemmisítését is lehetővé tette. A XV. század végén a fiatal és erős Spanyolország ügyesen kihasználta az európai államok válságos politikai helyzetét s a különböző természettudományos felfedezések segítségével Amerikától Indiáig terjedő hatalmas gyarmatbirodalmat szerzett. Elképzelhetetlen kegyetlenségek árán ömlött ekkor az arany Spanyolországba és elősegítette az eredeti tőkefelhalmozódást Európában. Az ország kapitalizálódása mégis csak részlegesen következett be. Az ipar és a kereskedelem fellendülését s egy erős polgári osztály kialakulását ugyanis a feudalizmus és a vele szövetkezett egyház lehetetlenné tette. A felhalmozott tőke külföldre vándorolt és ez a polgárosuló államokkal szemben alárendelt helyzetet teremtett Spanyolország számára. A gyengülő Spanyolországon Anglia, Franciaország és a felszabadult Hollandia hamar felülkerekedett s a tengeren és a szárazföldön egyaránt megtörték a spanyol katonai erőket. A XVIII. századra Spanyolország már megszűnt versenyképes vetélytárs lenni. A szörnyű erőszak fokozatosan elszakadásra késztette a gyarmatokat is és az elszegényedett spanyol királyság régi gazdagságát a nép egyre fokozottabb kizsákmányolásával és a hírhedt szent inkvizíció alkalmazásával igyekezett pótolni. A rettenetes arányú elmaradottság és az osztályellentétek élessége a haladó szellemeket a társadalom kritikai ábrázolására sarkallta, aminek egyetlen kifejezésbeli lehetősége a képletes beszéd és az allegorikus ábrázolás volt. Ezt az előadásmódot választotta Cervantes, Calderon és utóbb Goya is.