Grigorescu [antikvár]

Táblái kopottasak, a könyvet ázás érte, lapélei és néhány oldala foltos.
Nicolae Grigorescu életműve a legnagyobb érték, amellyel népünk a XIX. század végi nagy európai művészethez hozzájárult. S ez a hozzájárulás annál hitelesebb, hogy Grigorescu sem születése, sem lelki alkata vagy intellektusa révén nem tartozott ahhoz a társadalmi réteghez, amely európai kultúrában részesült, sőt lehetősége sem volt arra, hogy, bármilyen tulajdonképpeni kultúrát elsajátítson. Grigorescu a parasztság sorából került ki. Nem járt rendesen iskolába, s szakmai képzettsége szempontjából is jóformán autodidakta volt. Egyébként egész pályafutása oly meglepő, oly egyéni, hogy az már önmagában véve szinte önálló műnek számít, amely csodálatba ejtette mindazokat, akik - kiváltképpen az utóbbi időben - behatóbban foglalkoztak vele. Mint minden olyan jelenséghez, amely eltér az élet megszokott medrétől, Grigorescu pályafutásához is legendák fűződtek, s ezek bizony alaposan megnehezítették a festő életének és művészi fejlődésének megismerését. Bámulatos mindenekelőtt meteorszerű megjelenése és felfelé ívelése egy olyan országban, ahol a táblafestészet - bár Európa-szerte már a renaissance óta uralkodott a maga technikájával, törvényeivel és témáival - akkoriban, a múlt század derekán, még szinte ismeretlen volt, s csak néhány naiv, kizárólag helyi jelentőségű munkában jelentkezett. A középkori, vallásos festészet, amellyel a XIV. század óta több száz éven át az egyházi építészeti műalkotásokat díszítették s amelynek keretében néhány rendkívül értékes alkotás született, nemcsak hogy nem segítette elő de az ehhez szokott embernek meg is nehezítette a világi festészet, e mifelénk új festészeti forma megértését. Grigorescu szegény szülők gyermeke volt. Minthogy családjában ketten is ikonfestéssel foglalkoztak, a gyermek kedvet kap a festegetéshez; hamarosan kiváló eredményeket ér el. Tíz éves, amikor kenyérkereseti okokból, de elhivatottságból is, elhatározza, hogy ikonfestő lesz. Elszegődik egy mesterhez, megtanulja tőle azt, amit, mondjuk, a színkezelés alapfogalmainak nevezhetnénk, s tizenöt éves korában már templomot fest. Eleinte a belső ikonokat és az ikonosztázion ikonjait festi, de rövidesen a falfestéshez is hozzálát. Mindenkit bámulatba ejt koraérettségével. Így kezdődik hat évtizedre terjed, haláláig tartó művészi pályafutása, így kezd kibontakozni tehetsége, nagy tehetsége, eleven tisztánlátó intelligenciája, ítélőképessége, bölcsességre támaszkodó gyakorlati érzéke.