Gustav Klimt [antikvár]

Bécs realitás és illúzió között A város, ahol Gustav Klimt élt, a belle époque, a szép kor Bécsé, kétmillió lakosával Európa negyedik legnagyobb városa, páratlan kulturális virágzást élt át a századfordulón. Művészek és értelmiségiek valóságos alkotói lázban égtek, miközben realitás és illúzió, a hagyományos és a modem között őrlődtek. Kései kivirágzásában, a bukás előtti utolsó fellobbanásában a város, mely olyan polgárokat mondhatott magáénak, mint Sigmund Freud, Ottó Wagner, Gustav Mahler és Amold Schönberg, az „apokalipszis laboratóriuma" lett. A nagyravágyásáról, fényes vacsoráiról, az örömök mértéktelen hajszolásáról ismert uralkodó nagypolgárság felpezsdítette a város kultúráját. Ebből a „laboratóriumból" bontakozott ki Klimt művészete. Látomásai csordultig voltak élettel, de megjelent bennük a haláltudat is. Alkotásaiban a hagyományos és a modem találkozott össze és kapcsolta egybe a letűnő világot a felsejlővel. Lebilincselő ébnény elmerengem az érzéki vonalakon, művei kaleidoszkóp-szerű kompozícióján, a bőséggel áradó díszítésen, és megkísérelni megfejteni a képek titkait. A nézőt mindenekelőtt Klimt központi témája, a női szépség ragadja meg. ,JV[inden művészet erotikus" - hirdette az „Omamens és bűn"-ben Adolf Loos. Klimt - jóval megelőzve az expresszionistákat és a szürrealistákat -vállalta a szexualitás nyíh ábrázolását, sőt azt hitvallásává és művei vezér-motívumává tette. Bécs álmatag, mégis túlfűtött légköre arra ösztönözte a művészt, hogy az erotikát állítsa a középpontba, és főszereplővé a Nőt tegye. Klimt merészen, minden elképzelhető helyzetben festette Évát, a nő prototípusát. Immár nem az akna a csábítás eszköze, hanem a test, melyet Klimt a maga teljességében ábrázol, nem rejt el egyetlen részletet sem -íme, a meztelen igazság: Nuda Veritas (19. old.). Klimt hozzájárul a típus, a kasztrálással fenyegető femme fatale megteremtéséhez, aki többek között Aubrey Beardsley és Femand Khnopff műveiről oly ismerős; ö tűnik fel Klimtnek a bécsi magasabb körök dámáiról készített portréin, akárcsak Judit vagy Salome alakjában (29. old.), Danaéhan (64. oldal), a névtelen lányokban {A szűz, 71. old.) és az allegorikus megszemélyesítésekben. Az erotika átlengte a kor levegőjét: Freud minden függőleges álló tárgyat erekcióként, minden nyílást a potenciális behatolás lehetőségeként értelmezett. Még Adolf Loos is, a maga derékszögekre épülő művészetével és a minden díszítés iránt tápláU heves indulatával, a vízszintes vonalakat a növel, a függőleges vonalakat a férfival társította. Fabula, 1883 Klimt már a legkorábbi festményein is fő helyre állitotta a Nőt, és az iránta érzett csodálat az egész életmüvet végigkiséri. Az alázatos állatokat omamensként helyezte el a csodálatos, érzéki hősnő lábánál, aki magától értetődő természetességgel fogadja hódolatunkat. A taorminai színház, 1886-88 Klimtet lenyűgözte Hans Makart (1840-1884), a historizmus szellemében alkotó művészek mestere. Makart halála után ő folytatta a mester munkáját a Kunsthistorisches Museum lépcsőházában. Az iflu Khmtet Makart rokokó stílusánál jobban vonzotta a buja, barokkos megjelenítés.