Gyümölcseink [antikvár]

Részlet:Hankiss János Alapító, tiszteletbeli ElnökBEVEZETŐ Orvosíró- képzőművészek feladataPolgármester Űr, Kedves megjelent Barátaink!Ha az idővel akarnék takarékoskodni, akkor néhány üdvözlő szóval beérném. De úgy érzem, az orvosírók és képzőművészek illusztris tagsága az elnöki bevezetőtől is gondolatfelvetést vár el, joggal.Alapfeladatunkról, a gyógyításról nem szólok, .illetve Amikor az alkotó munka bonyolult, izgalmas problémáját kutatjuk, egy pillantást kell vetni arra, mi az, ami az orvost ilyen, látszólag messze eső doménium felé hajtja? Magam kiegészítő sportnak tartom, amelyben az orvos elszakad napi nehéz feladatától, ahol betege ki van szolgáltatva a sorsnak vagy végzetnek, az orvos csak részben tud beleszólni ebbe a kiszolgáltatottságba, mindig marad helyzet, ahol a tudomány fölmondta a szolgálatot és akkor már csak az emberi rész marad: az utolsó lehetőségek vad keresése, néha úgy kell szembeszállni a gonosszal, hogy az már súrolja a szabályon túliságot.Az irodalomban, képzőművészetben az orvos végre szabaddá válik. Nem kötik merev szabályok, nem kell előírt sablonokat betartania, alkothat kedve szerint. Szárnyalhat, alakíthatja a sorsot.A művészi tevékenység a kiszabaduláson felül kiengedést, lecsillapodást is ad neki. Önállóbbá vált, ő itt az úr, nem valami érthetetlen és ismeretlen mechanizmus, kór-ok. Tehet kívánsága szerint. A festő vidám színek kavalkádjában oldódhat fel, a szobrász szembeszállhat az idővel és maradandóvá teszi az illó pillanatot, az író pedig szinte isteni lehetőséget nyer: ő teremti hőseit és ő szabja meg sorsukat. Ha bajba kerülnek, velük érez és drukkol nekik.És itt térek vissza arra, ahol az elején megakadtam az illetve" figyelmeztetéssel: az orvos művészi tevékenységének feladata ugyanaz, mint orvosi munkájának: A GYÓGYÍTÁS. Színekkel, formákkal vagy irodalmi lélekbú-várlással segíteni szeretne: szépet létrehozni, hogy a néző, olvasó jobb kedvre derüljön, az élet kuszaságából megtervezett REND birodalmába léphessen. Az az orvosi írás, amely nem ad felszabadulás-érzést, nem hagy reményt az olvasóban, szerintem nem igaz orvos-írói tett. Ahogy a hivatali fotó sem festői műalkotás és a legtöbb lovas szobor se több, mint vízió és átfütöttség nélküli, kimerevített ábrázolás.5