Háború [antikvár]

Részlet:Talány Ó végtelen világ! Még hómezőnkre tegnap lehelt lágy barna színt az első téveteg nap. Alig bujt még elő a tar fák új haja s a litván avaron didergő ibolya: ma csipkeköntösét felölti a barackfa, fényes nászékszere szinte alárogyasztja. Amerre gőzösünk a tájon eldübörg, mintás gyepszőnyeget terít alánk a föld. Ó végtelen világ, hajnalra gyöngyvirágos réten fúj mozdonyunk, a parázsevő táltos, s mire az este rőt homálya ránk szitál, fülünkbe csalogány trillája muzsikál. Holnapután tüzes illatba fúl e fülke, árad a rózsa és akác tengernyi fürtje. Gördül sínünk alatt a zengő földgolyó: ciprus vár és füge! Nagy életkóstoló!...