Hazugságok naplójából [antikvár]

Védőborító sarkai kopottasak.
"Korunk művészeti tolvajnyelve kitalált egy műszót olyan művek jellemzésére, melyekből hiányzik a kor mércéjével mérhető konvenció. Általában minden olyan műre, ami nélkülözi azt a szakmai ügyességet, amit mindig összecserélnek a valódi mondanivalóval: dilettáns jelzőt használnak... Szellemi fogyatékosságot értenek alatta, valójában hűtlenséget és megbízhatatlanságot, amivel a Mindenkori Akadémia örökségét valaki kezeli vagy elherdálja, vagy nem veszi komolyan. A huszadik század művésze, ha egyebet nem is tett volna, mint hogy nyelvét öltötte az Akadémiára - már dicséret illeti őt ezért. A muzealitás keresztesvitézei indultak támadásra az új forma ellen. És mivel eszközeik alkalmatlanok voltak, hogy a kulturális és civilizatorikus fejlődés ellenébe szegezzék - szavakhoz folyamodtak, olyan szavakhoz, melyeknek értelme nem, de sértő tartalma volt.. Meggyőződésem, hogy a dilettáns jelzőnek nincs is más értelme, mint hogy a kor valóban aktuális szellemi mondanivalóit ad acta tegye. (Lásd: Csontváry Tivadar esetét)... Kassák esetében ez szinte automatikusan fog felmerülni, két okból: először, mert Magyarországon ritkaságszámba megy, hogy valaki párhuzamosan műveljen két kifejezési műfajt; továbbá... mert nem járt főiskolákra, nem professzionista festőművész, nem volt ráutalva az Akadémia jelképes segítségére, nem szerzett címeket, rangokat - írta Bálint a hetvenéves Kassákról; s szavait értelmezhetjük - legalábbis itt s ez esetben - önvallomásként is. Bálint nem professzionista író, novellái és versei mégis csak annyiban dilettáns alkotások, mint képei, hogy szembeszegülnek az akadémia előírásaival. Tanulmányai, cikkei, műelemzései, festői önvallomásai nemcsak nyelvet öltenek az akadémiára, hanem felvázolják a modern magyar festészet őszinte történetét, azoknak a heroikus küzdelmeknek és küzdőknek sorát, akik a magyar művészetnek eredetiséget és nemzeti jelleget, s e nemzeti jellegnek kétségbevonhatatlan egyetemességet adtak. Kassák, Derkovits, Vajda Lajos és társaik e könyv hősei, s természetesen a festő-író Bálint Endre, aki büszkén vallja őket mesterüknek, magát szellemi-erkölcsi hagyatékuk őrzőjének és folytatójának.