Bővebb ismertető
A XVII. században a holland tájképfestők forradalmasítják a természet ábrázolását az európai festészetben. Bruegel képei által inspirálva a valóság újfajta ábrázolását vezetik be, vizuális azonosságtudatot adnak a fiatal Egyesült Provinciák Köztársaságának. A "realista tájkép" leghíresebb képviselője kétségkívül Jacob van Ruysdael. A jellegzetes holland stílusban festő művészek második nemzedékéhez tartozik, amelynek az előfutára volt Esaias van de Velde, Salomon van Ruysdael és Jan van Goyen. Párhuzamosan fejlődik az idillikus, olaszos tájképfestés irányzata. Ennek a képviselői többek között: Jan Both, Claes Berchem és Aelbert Cuyp. Végül pedig az olyan festők, mint Jan van der Heyden, vagy Gerrit Berckheyde vedutákat alkotnak, azaz olyan városképeket, ahol az architektúrát szinte fotográfiai hűséggel adják vissza.