Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep [antikvár]

Részlet a könyvből: Dr. UJVÁRY ZOLTÁN A 22. HORTOBÁGYI ALKOTÓTÁBOR MEGNYITÁSA (2001. február 19.) Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Művészek! Tegnap délelőtt az Orvostudományi Egyetem Galériájában rendkívül nagy élményben volt részem. 28 határon túli magyar festőművész kiállításán vettem részt. A kiállított művek a Hortobágyi Alkotótábor művészeinek alkotásai, amelyek nagyszerű keresztmetszetet mutatnak ennek a közösségnek a tevékenységéről. Immáron évtizedek óta nagy figyelmet fordítok a debreceni és általában a Hajdú-Bihar megyei művészeti életre. Bizonyára ennek is szerepe van abban, hogy jelen alkalommal a Hortobágyi Alkotótábor ez évi megnyitására felkértek. Engedjék meg, hogy a megyebeli és a debreceni művészeti életre való némi visszapillantással kezdjem megnyitómat. A Hortobágyi Alkotótábor mindig is szoros kapcsolatot tartott fenn Debrecennel. Nyilvánvaló ez a mostani időszakban, de tekintsünk vissza röviden a kezdetekre, az 1920-as évekre, s címszavakban idézzük meg a korabeli művészeti közéletet. A Debreceni Művészek és Műpártolók Egyesületének kezdeményezésére a Művészház 1924-ben nyílhatott meg, melynek olyan nemes célja volt, hogy a kiállítások mellett esztétikai előadásokkal és felolvasásokkal is irányítja Kelet-Magyarország művészeti életét, pótolja az akkor még hiányzó művésztelepet, illetve az iparművészeti iskolát, s egyfajta szabadiskolaként is szolgált a fiatalok művészeti képzéséhez. 1927-ben megalakult az Ady Társaság s még az év őszén a társaság képzőművészeti szakosztálya Holló László festőművész vezetésével. Már ekkor történtek kezdeményezések arra, hogy Debrecenben műtermes lakásokból álló telepet építsenek fel, s ugyancsak 1927 őszén jelent meg Debrecenben Boromisza Tibor, aki előadta nagyszabású tervét, amit Sőregi János népszerűsített a sajtóban.