Időrendben [antikvár]

Tiszta beszédA verset olvasni és nem elolvasni kell. Sokszor, hiszen a versolvasás folyamat. A jó vers, mint az óbor, kicsinyenként tárul fel. Először üdít, izgalmat kelt. Aztán ízeket, színeket, illatokat kínál. Végül, meglehet, megengedi, hogy érezzük titkait és mélységeit: érezzük, mert biztosat nem fogunk tudni róla soha.Böröczki Mihály új kötetének versei kínálják, sőt követelik ezt a kóstolgatást, olvasgatást. A szavakkal, rímekkel, verszenével való játék izgalmas, szórakoztató. Aztán, újraolvasva, a látszólagos játék" komollyá válik: a versek kezdenek megnyílni, s láthatóvá válik, a játék nem tét nélkül való. Megújító Böröczki verseinek játékossága: a nyelv bőven használt, nem egyszer elhasz-náltnak tílnő kódjai újra elevenek lesznek, s ízeket, színeket, jelentéseket kínálnak: a lehetőségét annak, hogy elhiggyük, lehet a mélyükig hatolni, hogy az olvasó a maga világába vonhatja őket s elhelyezheti magát a versek, Böröczki Mihály világában.Ez is lehetséges ugyanis. Böröczki költészetének alapvető vonzereje éppen abban áll, ahogy a vers és a benne megnyilatkozó költő feltárja, kitárja önmagát, s magához hív. Azt sugallja, hogy a világ, az egyes ember, a költő világa lényegében közös, amiben bárki - költő, olvasó -egyaránt részes.