Innen s a mindeneken túl [antikvár]

Hunyorgó szemmel karba tett kézzel nézni a szürkülő horizontot, a semmittevés, az unalom, tévé előtt fojtogatni elintegető időnket, lassan ölő méreg. Kéjenc szörny, mely fogai közé nyeli kapálódzó, elhaló áldozatát. Rád törő gyilkos, aki szorítja nyakadon a hurkot. Kapkodva levegő után meddig bírod még az ellenállást? Utolsó rándulásodra figyel, hogy kezdhesse kirablásod. Míg a temető csöndjében végre pihensz, szétszórhassa kimért időd meddő harácsolásait. De nem hagyom mindig konok magam, ameddig szívem hűtlenül nem kontráz. Belekezdek e tizenhatodik könyvembe. Ledorongolom az útonálló lehetetlenítőket. Még a készlet tart, rakosgatom témáimat a kétszázadik oldalig. Merészségem kihívás a sors ellen, de megkockáztatom.