Kajári Gyula [antikvár]

Részlet a könyvből: "Fekete izzásban Kajári Gyula Szenvedélyesen lüktető koromfekete vonalkötegek, köztük szürkén, fehéren villogó foltok izgága szövedéke. Máshol meg lobbanékony vörösek, sárgák vagy türelmesebb kékek és zöldek társulnak a mogorva feketékhez. Anni talányos, felzaklató energia vibrál e képelemekben, hogy előbb-utóbb elpártol tőlünk csekélyke nyugalmunk. S valami vihar előtti, netán zivatar utáni feszültség ragad meg bennünket. Valami vészjósló, drámai érzetű sugallat. Amiben azért alkalmanként a vaskos, monumentális szépség, sőt az eszmei képzetű emberi csillagkeresés is hiteles otthonra talál. Mintha egyszerre talaj- és égboltközelben lennénk. Mégis azt tapasztaljuk: ezeken a műveken keresve se találunk amolyan finoman cizellált, pontos és simulékony vonalfutamokat. Itt jóformán majd minden képelem szüntelen mozgásban, szapora lendületben van.Akárha az emberi lények, a természeti tájak eredeti lényege nem is praktikus anyag- és formaszerűségükben rejlene. Inkább a bennünk lakozó szubjektív és szellemi erőkben. Pedig végtelenül egyszerű, puritán, már-már nyugalmas motívumok kerülnek elénk. Néha elaggott, szomorú parasztembereket vagy kiemelkedő alkotókat, személyiségeket látunk, másrészt meg érett, telített női formációkat."