Kerti Károly (1917-1986) grafikusművész emlékkiállítása [antikvár]

A bevezető és a képaláírások magyar és német nyelven. Részlet: A hetvenedik születésnap közeledtével Kerti Károly Munkácsy-díjas grafikusművész számvetésre készülődött: 1985-ben Színhangulatok címmel megrendezte a művészet-pedagógiai munkásságának eredményeit felmérő tanulmányi kiállítást, s egy évvel később bemutatta a tanulmányokból, vázlatokból, tervekből összeállított - a műhelymunka titkait feltáró - Életutam mentén című tárlatot, s önálló kollekcióval tért vissza pályakezdésének színterére, Orosházára - itt a közelmúlt húsz esztendejének terméséből válogatott anyaggal jelentkezett. E fellépések, összegző jellegű bemutatók csupán előkészítői, kiegészítő elemei voltak az 1987-re tervezett, a négyévtizedes munkásságot feltérképező életműkiálításnak, amelynek megnyitását már nem érhette meg: Kerti Károly 1986 késő őszén váratlanul elhunyt. A budapesti Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végzett grafikusművészt a második világháború, a hadifogság hosszú hallgatásra, passzivitásra kényszerítette. Csak 1947-ben kezdhette meg működését - Orosházán -, s miként a viharsarki évtizedet, a tatai alkotóperiódust is - 1957-ben telepedett meg a festői szépségű kisvárosban - hármas tevékenységi kör jellemezte: a művészi munka, a rajztanítás és a szakkörvezetés. 1953 óta követhettük nyomon a Kerti-műveket az országos kiállításokon és a szűkebb pátria képzőművészeti seregszemléin, 1947 óta gimnáziumi és általános iskolai osztályok tanulóinak százait tanította a rajzolás és a festés alapismereteire, nevelte művészetszeretetre, s az ötvenes évek óta indította útjára az általa szervezett és vezetett szakkörökből - vagy helyesebben: műhelyekből - számos tehetséges tanítványát.