Király Sándor [antikvár]

Amikor Király Sándor alkotótevékenységét és a kiállításon is megnyilvánuló sokrétűségét jellemezni kívánom, rendkívül szűkszavúnak, tömörnek kell lennem, hogy e viszonylag rövid ismertetés a művész egyéniségét a maga sokoldalúságában érzékeltesse. Szép műveinek méltatása helyett azt hiszem, elsősorban arra kell törekednem, hogy a múlt eredményeire támaszkodó, de a jövő perspektíváit, a környezetkultúra művészi értékkel telítendő útjait fürkésző, nyughatatlanul törekvő szellemiségét megtapintsam és érzékeltessem. Ez a dinamizmus hajtja, ösztökéli Király Sándort a síkábrázolás műfajának tágítására, az elméletileg is megalapozott új technológiák felhasználásával a műfaji lehetőségek minél többirányú kiterjesztésére. A hagyományos táblaképek köréből kilépve, az építészeti környezettel való bensőbb, szervesebb szintézis problémáit kutatja és keresi a művészetek társulásának modern, korszerű lehetőségeit. Ez a törekvés különösen méltányolható, hiszen az építészet és a képzőművészet újabb integrálódásának kérdései ma még általában nyitottak, holott e művészeti, alkotói tevékenységek külön-külön már eddig is igen jelentős fejlődési utat futottak be.