Kiss Tibor [antikvár]

részlet - A szigorúan vett kronológiát, legalábbis egyelőre, tegyük zárójelbe, és kezdjük a beszélgetést in medias res: Mint életkorod szerint fiatal művészt nem zavar-e az a szakmai körökben könnyen el puffantott vád-különösen, ha tehetséges kollégáról van szó -, hogy, amit csinálsz az konzervatív, mi több, anakronisztikus, mert figuratív, mert hagyományos festészeti technikákkal készülnek a képeid, sőt, régi, már lassan feledésbe menő eljárásokat újítasz fel, és különösképpen azért, mert tematikus műveid eszmehordozók? - Zavarni nem zavar, egyrészt mert még a szemembe nem mondták, másrészt mert magam is úgy gondolom, konzervatív vagyok. A konzervativizmust én értéknek tartom. Maga a kultúra úgy jött létre, hogy az ember konzervatív módon kezdett viselkedni. Tudomást szerzett róla, hogy már előtte is éltek emberek. Ezzel szemben az állatok csak a jelenben élnek. Egy tigris nem tűnődik azon, hogy nyolcezer évvel ezelőtt éltek-e tigrisek, vagy nyolcezer év múlva élnek-e majd. Számára a jelen az egyetlen létező valóság. A konzervativizmus az, amely megőrzi, egymásra réteg-zi a különböző korok kultúrteljesítményeit. Egy XVI. században élt embernek például nem kell mindent élőről kezdenie, építhet az elődei megőrzött eredményeire is. - Nézzük most a dolgok fonákját! E szerint az is feltételezhető, hogy a modern művészet teoretikusai mindazt, amit csinálsz nagyon is avant-gardnak deklarálhatják, hiszen például az új ekletika tézisei szerint minden régi lehet új, hiszen nincsenek stílus korlátok, csak egyéni művészi utak léteznek. De, hogy kik azok, akik ezen az úton vagy utakon haladhatnak, azt a huszadik század második felének művészeti szószólói- akik oly könnyen bánnak a fogalmakkal - akarják eldönteni. így hát kevesen lesznek a kiválasztottak, és sokan a kirekesztettek, függetlenül érdemtől, értéktől, mert ahol nincs norma, ott nincs mérték, nincs mérhető érték. - Ez pontosan így van, ehhez nincs is mit hozzátennem. -Akkor aztja vas lom, hogy e kissé különös invokáció után mégiscsak térjünk vissza a jól bevált kronológiához! Már a művészeti szakközépiskolában kitűnt kivételes rajzkészséged, mégis a Főiskolára festőszakra jelentkeztél, és oda is vettek fel, ha jól tudom, Gerzson Pál osztályába. - Mindig is a festészet vonzott, de feltűnt, hogy a magyar festők nagy része nem tanult meg jól rajzolni, sőt számos életmű a tradicionális rajztudás hiányának takargatásán alapul. Ezzel ellentétben például az itáliai festők túlnyomó többsége kitűnően rajzolt, ott sok festői életpálya kifejezetten a rajzi tudás villogtatására épült. így történt, hogy a rajz felől közelítettem