Klasszikus képtár [antikvár]

A renaissance korában általában az ókor művelődésének eredményeihez való visszatérést szokták látni. Az irodalomban is, a művészetben és a gondolkodás történetéből is. Ez a meghatározása a ranaissancenak azonban korántsem meriti ki a fogalom tartalmát. A renaissance és az ókor között egy sokszázados másik művelődési korszaka foglal helyet az emberiségnek, mint egymástól elválasztója ama másik kettőnek s mint ellentétük, sőt bizonyos fokig ellenségük is: a középkor. A középkor a keresztényi világfelfogás kora volt. Azoknak az évszázadoknak sora, melyekben a legyilkolt és fölégetett ókori műveltség és képviselői helyén az Európába vándorolt barbár népfajták elhelyezkedtek, gyökeret eresztettek, felvették a kereszténységet, hogy az uj hitet azután jó szóval, vagy az erő hatalmával urrá tegyék a maguk világában. Az első keresztények viszonya ellenséges volt koruk uralkodó felfogásához. Mire Krisztus tanitásait tanitványainak tanitványai Európában elterjesztették, az ókor nagy birodalmai fokonként összeomlottak és a tanácstalan emberiség, mint a láthatatlanul közelgő halálos veszedelem előtt a nyomorult ember, megrémülten vetette magát a vigaszt hozó kereszténység karjaiba. Ott az összeomlott ideálok helyett uj ideálokat kapott, uj hitet, uj bizakodást, megnyugvást önmagában és önmaga helyzetében. És azt a mindennél megnyugtatóbb ajándékot, amit az ezen az életen tul következő másik, az igazabb és örök élet jelent.