Kokas Ignác [antikvár]

Bevallom, nehezen álltam kötélnek, hogy ebben a szép fotóalbumban - mely rólam és munkáimról ad képet - szóban is megnyilatkozzam. Magam is azt vallom, a képzőművészet világában nem a szó a perdöntő bizonyosság, hanem a művek. A festő sehol nem látható olyan meztelen valójában, mint a képeiben. Igen! Hogy ki ő, mi ő, milyen a szíve, az esze. Vannak-e titkai, melyeknek kizárólag ő a birtokosa és ezeknek a titkoknak arcát milyen tisztán tudja megfogalmazni, vagy, még pontosabban, láthatóvá tenni. Hogy korával, annak kihívásaival milyen kölcsönös erejű vonzásba került, és ebből az ölelkezésből megszülettek-e azok a képek, melyekben magára ismer az emberiség? De megyek tovább. Az is a falakon derül ki, hogy alkotójuk tudott-e az anyagból (amit nem tagad meg), a vászonból, papírból, festékből, fából vagy netán kócból, rongyból olyan házat építeni szellemének, amiben az otthon érzi magát és szabadon ki-be jár.