Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára [antikvár]

Az esztergomi Keresztény Múzeum képtára öt garamszentbenedeki származású - többé-kevésbé töredékes - középkori szárnyasoltárt őriz. Ezek közül a három legfontosabb, kiemelkedően szép oltármű a XV. században, kettő pedig a XVI. század elején készült. Származásukon kívül - szerkezeti felépítésük hasonlósága mellett - a képek tematikája, rendeltetése is azonos. A keresztre feszítést ábrázoló középrész és az egykor forgatható, kétoldalasan festett szárnyképek Krisztus szenvedésének állomásait, a passió történetét mutatják be. Az esztergomi passióképek gazdag együtteséből méltán magasodik ki a legkorábbi, viszonylagos épségben fennmaradt garamszentbenedeki oltár, Kolozsvári Tamás 1427-bn készített Kálvária-oltára. Az oltárművet alkotó képsor eredetileg kilenc képből állt. Az oltár középképét, a Kálvária jelenetét a két szárny négy kisebb méretű passióképe fogta közre. A behajtható szárnyak külső oldalára festett másik négy kép - ha az oltár csukva volt - a középkép teljes felületét (242 x 177 cm) takarta. A mindkét oldalon festett oltárszárnyakat még múzeumba kerülésük (1875) előtt, eredeti keretükből kiemelve jelenetenként szétfűrészelték, és a hátoldalukra festett legendajeleneteket is leválasztották. Valószínűleg ekkor rongálódhatott meg vagy már korábban elveszett az oltár egyik külső, ma is hiányzó táblaképe. A fennmaradt nyolc táblaképből nemcsak a Keresztény Múzeumban újra felállított régi oltár rekonstruálható, hanem körvonalazható alkotójának gazdag művészi egyénisége is, a festő emberi alakja, akinek teljes életművéből ma már csak egyetlen hiteles, remekművű töredék ismeretes.