Konstruktivizmus Lengyelországban [antikvár]

A Lódzi kiállítás köszöntése Noha nem tervszerű kiállításpolitika eredményeként, mégis sorra láthattuk az elmúlt években Budapesten a 20-as évek közép-kelet-európai avant-garde-jának jelentős tárlatait. A szerb Zenit csoport után az orosz-szovjet forradalmi művészet következett, majd a cseh Devétsil. Ezt a sort folytatja mosta lengyel konstruktivizmus bemutatója, a tódzi Muzeum Sztuki jóvoltából, mely e tendencia legjelentősebb gyűjteményét őrzi. A magyar közönség a korai lengyel avantgarde-ot alig ismeri. A kutatás sem tud arról — legalábbis egyelőre nem —, hogy akkoriban a lengyel-magyar avantgarde kapcsolatok olyannyira intenzívek lettek volna. Kassák mégis rendszeresen lehozta a Mában a lengyel testérlapok hirdetéseit, mint ahogy a Blok, Praesens vagy aZwrot-nica is közölte a magyar aktivisták írásait, reprodukcióit. Annak a kérdésnek pedig, hogy milyen lényegi rokonság köti össze Kassák képarchitektúráit Strzeminski valamivel későbbi architekto-nikus kompozícióival, végre már egy komoly tanulmányt kellene szentelni. A lengyel konstruktivizmus kiállítása a tódzi múzeumigazgató, Ryszard Sztanistawski kezdeményezésére és munkatársa, Jaromir Jedlinski hathatós közreműködésével jött létre. Koncepciójukat e sorok írója csak két művész esetében próbálta befolyásolni. Wactaw Szpakowski volt az egyik, ez az életében alig ismert művész, akinek ugyan nem sok köze volt a konstruktivistákhoz, de akinek zseniális labirintus-rajzait — Sztrze-miiiski rajzaival való távoli rokonságuk ürügyén — nem átallottam „meghívni". A másikaz ugyancsak zseniális Stanistaw Ignác Witkiewicz, akit a formistákkal (a konstruktivisták elődjeivel) való kapcsolata révén szerettem volna a kiállításba becsempészni — ez az ürügy azonban mártúl erőltetettnek bizonyult. Annál inkább bízom egy későbbi önálló Witkiewicz-kiállítás lehetőségében. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy lengyel partnereink egy hasonló magyar kollekciót várnak a kiállításért cserébe. Ez a kapcsolat minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a régi nyomán egy újtípusú művészeti forgalom alakulhasson ki országaink között. Budapest, 1989. október Beke László