Kontuly Béla [antikvár]

Védőborítója kopottas, karcos, szélnél egy helyen felszakadt.
Összefoglalás angol, olasz és német nyelven. A jelen kötet témája rendkívül időszerű. Nemcsak azért, mert 2004-ben ünnepeljük Kontuly Béla festőművész (1904- 1983), az ún. római iskola nemzetközi rangú képviselője születésének századik évfordulóját, amelyre az Ernst Múzeum külön kiállítással emlékezik 2004. január-februárban. Hanem legfőképpen azért, mert a két világháború közötti időszak magyar művészetét ma már nem antagonisztikusan értékeljük, mint elődeink. A modernizmus fogalmát sokkal kiterjedtebb kulturális mezőre alkalmazzuk. Ezzel számos olyan alkotó és művészcsoport a reflektorfénybe kerül, akiket a kulturális emlékezetből korábban a „retrográd" jelzővel egyszerűen ki akartak törölni. Noha Kontuly Bélára ez az állítás csak részben áll - hiszen sok festményét őrzik közgyűjtemények eddig róla sem készült a művészetét bemutató, értelmező monográfia. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedekben a XX. századi magyar művészetről anélkül születtek összefoglaló kézikönyvek, lexikonok, hogy a legtöbb bennük szereplő művész életrajzát és életművét előzőleg kutatták volna. Anélkül állítottak fel a művészetoktatást és a köztudatot évtizedekre meghatározó stílusanalógiákat, viszonyrendszereket és értékrendet, hogy az egyes művészekről részletes adatokkal, oeuvre-katalógussal, tudományos igényű feldolgozásokkal rendelkeztek volna. Ez a téves elképzeléseket eredményező gyakorlat nem egyedül a művészettörténet tudomány mulasztása volt. Pontosan tükrözte a kormányok és hivatalok behatárolt perspektívájú, egymásnak ellentmondó kultúrpolitikáját, de a magyar társadalom szemléletét is. Hol van ma olyan kultúrpolitikus, aki komolyan gondolná, hogy a művészet művelése és a művészettörténet megértése nem csak „nagy kaland" vagy politikai manőverek eszköze lehet, hanem a társadalom egészét befolyásolni képes, közösségteremtő, identitásképző és egyben esztétikai élvezetet adó kulturális teljesítmény? Ki gondolja ma már a történelemről, benne a kultúra történetéről, hogy több mint a szaktudományok belügye? A jelen kötet ennek a visszás helyzetnek az orvoslására egymaga természetesen nem vállalkozik. Könyvünk Kontuly Béla művészetét nem elszigetelten tárgyalja, hanem együtt azzal a művészcsoporttal, az ún. római iskolával, amelynek tagjaként őt számon tartják. Rámutat nemzetközi művészeti kapcsolataira, és tudományosan értékeli Kontuly és alkotótársai tevékenységét. A Szerző és a Kiadó egyaránt hisz abban, hogy csak az apró részletek szorgalmas egymáshoz illesztése, azaz az egyes alkotói életművek megértése ad új, az eddiginél sokkal szélesebb, változatosabb és pontosabb történelemképet, és segíti elő a társadalmi önmegértést.