Körképek [antikvár]

A filozófia és a fizika című könyvében Susan Stebbing megpróbálja leírni, hogy vajon mí is történik akkor, amikor egy tudós és egy úgynevezett „primitív" ugyanazt a körformát szemléli. Míg a tudós a kört egy bizonyos formájú anyagi dolognak tekinti, állítja a szerző, a „primitívek" számára ugyanannak a körnek mágikus jelentése van, ami rituális rendeltetéséből adódik. Viszont, s ez a poén, ha a tudós és a „primitív" a körnek csak egy részletét szemléli, akkor Susan Stebbing szerint mindketten ugyanazt a dolgot látják. „Nein!" - kiált fel Paul Feyerabend Időpocsékolás című önéletrajzában, bár nem egészen értem, miért. Az „anything goes" elvét propagáló tudományfilozófus, az anarchista, illetve dadaista ismeretelmélet apostola Anakszimandrosz elképzelését hozza fel példának, miszerint a Nap és a Hold egy-egy lyuk, melyeken keresztül az égbolton túli tűz világít át. Feyerabend arra panaszkodik, hogy akármit csinál is, ő képtelen így tekinteni a Napra és a Holdra, amiből azt a következtetést vonja le, hogy nem Stebbingnek, hanem egy bizonyos Bruno Snells-nek van igaza, aki például a korai görögség világát számunkra hozzáférhetetlen, zárt világnak tartotta. Ami Susan Stebbing okfejtését illeti, abban az a probléma, hogy például egy Euklidész számára a kör távolról sem bizonyos formájú anyagi dolog, hanem ideális forma, amelynek anyagi ábrázolata hasonlóan viszonyul az igazi körhöz, mint Platónnál a jelenségvilág a tiszta ideák örök világához. De ha ezt az „apróságot" most egy pillanatra zárójelbe tesszük, észre kell vennünk, hogy Stebbing érvelésében a hangsúly azon van, amikor a tudós és a „primitív" a körnek csak egy részét szemléli. Hogy ezesetben ugyanazt látják-e, talán most ne döntsük el, mindenesetre a kérdés van olyan ravasz, hogy azt Feyerabend Anakszimandrosz-példája tulajdonképpen meg sem érinti. A józan ész azt diktálja, hogy amikor a kör részét látom, legalábbis lelki szemeimmel látnom kell annak egészét is, mert különben azt sem tudnám, hogy minek a részét látom. De hogy akár a tudós, akár a „primitív" minden esetben józan ésszel gondolkodik-e, az roppant kényes kérdés. Ha a „primitíveket" most egy pillanatra nyugton hagyjuk is, a tudományról rögtön ki kell mondani, hogy — épp Anakszimandroszéktól kezdődően — nem más, mint a józan ész elleni 3