Kortárs magyar művészet 2014 [antikvár]

TEHETSÉG, TUDÁS ÉS AKARAT. Nekünk, magyaroknak a megosztottságunk afféle szónoki közhely. Önmagunkról alkotott, sajnos távolról sem alaptalan sztereotípia, amelyről hol némi fanyarsággal, hol pedig keserűen szoktunk beszélni. Sajnos, leginkább keserűen szoktunk beszélni. Hiszen tudjuk, hogy ez az egyik legfőbb akadálya annak, hogy úgy éljünk, ahogy élhetnénk. A megosztottságunk a legfőbb akadálya annak, hogy úgy éljünk, ahogy élhetnénk. Hogy azok lehessünk, akik lehetnénk. Hogy kihozzuk magunkból, az országból, a nemzetből, mindannyiunkból azt, ami bennünk van. Tehetség, tudás és akarat formájában. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által alapított Kárpáthaza Galéria alapkoncepciója rögtön kínál egy szűkebb, határozott értelmezési keretet ehhez a megosztottsághoz. Az anyaországi és a határon túl élő külhoni magyarok vonatkozásában, a Trianon-trauma összefüggésében. És ez egy nagyon is érvényes értelmezési keret, különösen a külhoni magyar művészek esetében. Akiknek az egész életművük annak a tanúságtétele, hogy egyfelől megmutassák egy kisebbség nagyságát, másfelől pedig megmutassák ennek a nagyszerű európai nemzetnek, a magyarnak, valóban egy és oszthatatlan kultúráját. Éppen ebből kiindulva én most tágabb értelemben a magyarok dacosan tovább élő megosztottságáról szeretnék beszélni. Arról, hogy Trianon nemcsak a megcsonkított ország államhatárain húzódik, de sajnos Trianon itt bennünk is jelen van.