Kortárs szlovák művészet 1960-2000 [antikvár]

részlet Ladislav Snopko, a csehszlovák, majd szlovák kortárs művészeti élet meghatározó személyisége és Zuzana Bartosová szlovák művészettörténész-művészetkritikus elgondolása szerint és szervezésében 1996-ban Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke számára és tiszteletére megjelent egy album 34 szlovák művész munkájával. Az esemény elgondolkodtató: az ajánlás szeretettel és az elnök iránti csodálattal telített mondatai, melyek a legkülönbözőbb alkotói ars poeticákat valló művészek közös érzéseit tolmácsolják, a rendszerváltozás utáni közép-európai országok között irigylésre méltón egyedül, a művészet, a kultúra képviselőjét, vezető személyiségét és alkotóját is köszönthették a politika első emberében. Mondhatjuk, a szlovák kortárs művészet nyilvánossá válása az első, még közös (csehszlovák) államelnök idején következett be. Ezen kívül a szlovák kortárs művészet története nagyon hasonló a magyaréhoz. A hasonlóság rémületes. Szlovákiában az 1960-as évek alkotói és érvényesülési szabadsága ugyan - szintén irigylésre méltón - egyedinek volt mondható. 1968-ban nemzetközi ifjúsági képzőművészeti Biennále indult Danuvius címmel. A '68-as forradalom retorziójaként ennek az egyébként már háborús körülmények között lebonyolított Biennálénak magyar résztvevője, Keserű Ilona tette közzé talán az utolsó híradást a szlovák művészetnek ebből a szabad évtizedéből, amikor beszámolt 1970-es piestanyi (pöstyéni) park-kiállításáról (Képzőművészeti almanach 3. Corvina, 1972). A 70-es évek elején újra bevezetett, második szocreál korszakban Szlovákiában is kettévált a kultúra: hivatalosra és nemhivatalosra. A hivatalostól elkülönült, szűk körben ismert szlovák kortárs művészet különböző alternatív kiállítóhelyeken jelent meg, akárcsak egy-két évvel korábban a magyar, Budapesten. A szlo-