Bővebb ismertető
Két ötvenes találkozási pontján állunk: megalapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli a KORUNK, s a véletlen úgy hozta, hogy épp ezekben a hetekben köszöntheti ötvenedik művész-vendégét a Korunk Galéria - Nagy Imre, kiváló grafikusunk és festőnk személyében, aki a hazai magyar művelődés sok jeles személyisége (számos Korunk-munkatárs!) mellett 1936- ban, majd 1938-ban Gaál Gábort, a nagy szerkesztőt is megrajzolta. Persze, csak a felületes szemlélő egyszerűsíthetné odáig e kettős emlékezési alkalmat, hogy kétszer ötven az összesen száz, hiszen a két esemény művelődéstörténeti súlya korántsem azonos. A Korunk Galéria nem egészen hároméves múltra tekinthet csupán vissza, s jóllehet az utóbbi megnyitókon költők, műkritikusok, színészek, sőt zenészek is közreműködtek már, mégiscsak viszonylag szűk pászmát fog át a legendásan gazdag Korunk-profilból, megmaradva elsősorban képzőművészeti jelenségnek.
No de a képzőművészet - épp a legutóbbi kutatások ébresztenek rá erre az igazságra - sokkal fontosabb szerepet töltött be a folyóirat életében, arcélének alakításában, mint mostanáig tudtuk, hittük. A sokat emlegetett széles tematikai skála, ,,a szelet-embertől az egész emberig"' vezető út megtalálása nyilván sok tényező, különböző szükségletek és adottságok szerencsés összejátszásának köszönhető, ezek sorában azonban lehetetlen nem észrevennünk a korabeli művészeti törekvések, irányzatok, iskolák, egyes alkotók és teoretikusok szerepét. Kassákkal, Kállai Ernővel és az emigrációba kényszerült avantgarde művészeti folyóirat, a MA más neves munkatársaival már 1926-tól a konstruktivizmus hirdette "idő-mozgás", "szintetikus fejlődés", "egy új embertartalom új formában való kifejeződése" is hangot kapott a Korunkban, s ezeket a szándékokat vitte tovább, tisztultabb formában, a folyóirat hasábjain oly következetesen propagált Bauhaus; közel tíz éven át publikál itt a Bauhaus, illetve az új-Bauhaus egyik vezéregyénisége, a világhírre jutott Moholy-Nagy László (tőle származik "a szelet-embertől az egész emberig" megfogalmazás is).
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.