Kovács László festőművész kiállítása [antikvár]

Ezek a képek önmagukban egész állítások, átlelkesített anyagban feltáruló létállapotok, helyszínek, ahol az intézményes kultúrából kívül rekedtek drámái játszódnak - a szellem által megragadható nyomokat hagyva maguk után a láthatóvá varázsolt légkörben. Bevonultak a kiállítóterembe az alsó világ, a pokol dudái, gonoszan, szemölcsösen, rotyogtatva, pöffeszkedve és hűvösen, légiesen, játszva és könnyeden, s velük együtt - fölöttük, ahogy az való - zárt és feszítő terekbe beszorítva földi másaik, a pincék, hátsó udvarok, restik és vicelépcsők átmenetileg létező zsákemberei, akik testükhöz nőtt csomagjaikban hordják emlékezetelőtti időből - tudatunk mélyéből - teherként cipelt örökségünket, árulásainkat és eredendő bűneinket.