Kristály antológia 1999. [antikvár]

Úgy ötven esztendővel ezelőtt mesteri forgatókönyv szerint számolta fel módszeres következetességgel Rajk László, a később kivégzett kommunista belügyminiszter a magyar társadalom - egyben minden polgári demokrácia - alappilléreit a társadalmi egyesületeket. Ahogy akkor félelem költözött a lelkekbe, a szívekbe, (és még sok minden máshová...) úgy atomizálódott a társadalom is. A demokrácia hirdetett álcája mögött ott bujkált a félelem, a "kétszergyávák" gyilkos orgiája. Az emberek nem tudtak és nem akartak tudni egymásról semmit. Mindenki irtózott a másiktól. Az ötvenes évek tomboló őrülete közepette talán rettegett is, a hatvanas hetvenes években már csak félt.A mesterségesen kialakított kőrengetegben, a városok szélein, néhol a városok helyén, vagy az egykori kukoricaföldek üdén zöldellő foltjaiból kinőtt panelek elidegenedett rengetegében az ember nem ismerte a másikat. Nem is akart tudni róla mi történik a vékony papírfal túloldalán, hiszen úgyis hallotta, ha a gyermek nem tudta felmondani a leckét, vagy összetörött egy pohár, vagy egy házasság.