Kristály antológia 2005 [antikvár]

Az a megtiszteltetés ért, hogy az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége 2005. évi Antológiájához előszót írjak. Az előszó" - többesszám nélkül - csak egy szót jelent, ezért azon gondolkodtam, hogy milyen szó is lenne alkalmasabb erre. Szavak sora jutott eszembe a magyar ABC szerint: alkotóvágy; álmodás; békevilág; célratörés; csapatmunka; délibáb; ecset; életképek; fénysugár; gondolatátvitel; gyöngyfüzér; hangfestés; igazgyöngyök; jelzőfény; látomás; mécsvilág; népdalgyűjtemény; nyelvgyakorlás; olvasnivaló; örökkévalóság; pacsirtaszó; reménysugár; sokszínűség; szivárvány; tárház; útravaló; üzenet; vágyálmok; számadás; zsendülés. - Aztán arra gondoltam, hogy a képek megnevezései, a versek, prózák címei az igazi előszavak", amelyek mindennél többet mondanak. De miután az előszó" átvitt értelemben bevezetője kell legyen egy kiadványnak, ennek kívánok most eleget tenni az alábbiakban. Képzőművészeink, íróink, költőink születési helyei, jelenlegi tartózkodási (életviteli) helyei szinte behálózzák hazánkat. Az ihlet leggyakrabban a közvetlen környezetből meríti azokat az élményeket, melyeket az alkotó átél és megörökít. A kedves olvasó beleképzeli magát az adott helyszínbe, azonosul az irodalmi alakokkal, cselekményeikkel, tehát kölcsönhatás alakul ki az alkotók és az olvasók között. Az olvasó így helyismeretre tesz szert egy-egy megye, régió hagyományait, szokásait illetően, az alkotásokban gyönyörködhet és elmélyülhet a múltban, jelenben, az elképzelt jövőben. A képzőművészet és az irodalom fő célja, mondhatni szerepe az emberi méltóság kihangsúlyozása, az emberhez méltó élet bemutatása, igaz eszmények felfedezése, felkutatása, s ezek feltételeinek megteremtése a kultúra eszközeivel. Az egész világban megfigyelhető jelenleg a túlzott anyagiasság, a hit, remény és szeretet nélküli mának élés, s az ebből fakadó elmagányosodás, elembertelenedés, szeretetlenség. Amikor a Magvető Kiadó a 80-as években három kötetben kiadta Bibó István válogatott tanulmányait, sokan nem gondolták, hogy történelmi, évszázadokon alapuló tapasztalatai, megállapításai napjainkra is érvényesek. Megállapításainak lényege: sokszor a hazugság, hamisság mögött megbúvik az igazság, s ez vonatkozik történelmi korokra, egyénekre, családokra, társadalmakra, átszőve politikai-gazdasági hamis érdekekkel, érdekszövetségekkel. Szerinte igaz ítéletet mondani csak az képes, aki megélt egy-egy eseményt, helyzetet. Az embereknek türelmesnek és erkölcsösnek kell lenniük, az emberi egyéniségnek szabad szellemmozgást kell biztosítani.