Kristófi János [antikvár]

ELŐSZÓ A huszadik század művészetében találkozhattunk az "új szenzibilitás" kifejezéssel. Kristófi János művészetében kitágul ez a fogalom, mert műveiből felénk áramló melegség mágneses hullámai messziről jönnek, és lelket vigasztaló katarzis erejével telítettek, ezért méltán nevezhetjük ezt "új szenzibilis humanitásnak". Ahogy a zenében az ellenpontozott szólamok fegyelmezett rendszere, úgy festészetében a különböző idősíkok, a jelen és a múlt, a városi épületek barokk nagyszerűsége és a falu bársonyos mély zöldjei egybecsengenek, felénk sugározva egy olyan emberi és tárgyi világ harmóniáját, mely csakis az O képeinek sajátja. Mi adja ezt a nagyszerű ötvöző erőt? Honnan e képek csaknem felszentelt vallásos alázata, melyekben a múlt, a hagyomány méltósága és az emberi összetartozás ereje oly harmonikusan egyesül? Kristófi képei a zene és a képzőművészet ötvözetei. A leütött képi elemeken, a barokk paloták emelkedett szépségében, a Bach fugák mélyen érző ritmusát érezzük, míg orgonajátékát hallgatva felidéződnek képei harmonikus színakkordjai. A magányosan ábrázolt női- vagy férfialakok mellett a háttérből felidéződik bennünk a családi melegség erőt adó hiteles szépsége, a faluért, a szülők nemes emlékéért érzett felelősség és kötelesség vállalása. Miként Richter zongorajátékában, Kristófinál is együtt van két különleges ellentétes elem. A hihetetlenül érzékeny erkölcsi finomság és a belülről, a lelki kényszerből feltörő erő, melyek képeit halkszavúságuk ellenére, vulkanikus erővel töltik meg. Művészetének lényege az élet igenlése a kihívásokkal szemben, mely bearanyozza és átfűti képei felületét, egyszerre sugározva felénk festői és zenei hullámokat. Festészetét átitatja a huszadik század eleji Várad játékosabb ledérebb könnyedsége, megelevenednek a nagy díszkalapos nők szecessziós házak közötti sétái, a barokk templomok vallásos áhítata, a templomépítő főpapok felszentelt komolysága, áldozatos nagysága. Megérezzük az otthon, a szülőföld, a gyermekkor kitörölhetetlen emlékeit, azt az erkölcsi irányvonalat, amelyhez a művész egy életen át hűséges maradt. A Kristófi által megfestett hegedű meleg okkereivel, zenei hangot hallat, akárcsak a balerinái, akik Csajkovszkij műveinek hangulatát idézik fel érzetünkben. Talán ez az érzet szó illik leginkább művészetére, festészetére, hisz új érzeteket, új titkokat sejtet meg velünk az emberről, a tájról. A jelenségek ilyen irányú felszentelése, a néző megbecsülése, mellyel titkaiba avat, teszi Kristófit humanista, érzékeny festővé. Banner Zoltán kiváló írásában ráérez a Kristófi életmű lényegére, a szenzibilitás sokoldalú szervességére, a hangulatok gazdagságára, az eredet megtisztelő komolyságára. Kutató, fürkésző szemmel viszi tovább periódusainak leírását, a társadalmi, családi és lelki folyamatok bonyolult kapcsolatán keresztül, de mindvégig elevenen tartja a sokoldalú ötvöző erő férfias voltát, mely véglegesen varázserőként jelenik meg Kristófi képei felületén. Üdvözöljük Banner Zoltán nagyszerű, hozzáértéssel és egyben szép nyelvezettel megírt munkáját, városunk e nagyszerű festőjének életművét bemutató album megjelenését.