Lakatos József [antikvár]

Napjainkra egyre világosabb, hogy két markáns szellemi áramlat figyelhető meg és nemcsak a művészetben. Van egyrészt az ősi népi kultúrába való visszatekintés, ennek példaként való beemelése a kortársi művészetbe. A másik áramlat a népi-nemzeti gyökerektől független "egyetemes" értékeket hangsúlyozza. Tény az, hogy a kettő közelítése olyan heroikus feladat, amely talán soha nem fog sikerrel járni. A két irányzat közül a "népi" a militánsabb ebben benne van azonban a háttérbe szorítottság érzéséből származó frusztráció. Úgy tűnik, a militáns jellegben évszázados mechanizmus működik. A már-már túlfinomulttá vált stílusokat újra és újra primitívebb ám erőteljesebb, fejlődésre képesebb stílusok váltották fel. Ennek legjellemzőbb példája a késő római művészetbe beáramló "barbarizmus", ami végül is a keresztény művészet kifejezésformáit előlegezte meg. Nem szeretnénk visszatérni gy korábbi fejlődési fokra, ugyanakkor van annyi feszítő ellentmondás, hogy el tudjuk képzelni a történelmi és kulturális robbanás, bár a nyugati civilizáció technikailag felkészült önmaga védelmére. Kultúrában is?