Litkei József [antikvár]

' '' l' 1 ' ¦ te»?« i'i 'í i'' , ; 1. Ml, ! I' í'íí:'-'!í S: ,11, HP »¦¦II ,1 mMámmMsmk» Kedves Barátaink! Kérem, először emlékezzünk egyperces csenddel arra az emberre, akinek emlékére idejöttünk. Köszönöm, És köszönöm, hogy eljöttetek. Emlékezzünk az ifjúságunkra, szeressük és tiszteljük azt a kort, amiben együtt dolgoztunk, küzdöttünk, hol szenvedtünk, hol boldogok voltunk. Küzdöttünk az életért, a szebb, a jobb életért. Akikkel most ezzel a szokatlan találkozóról beszéltem, mindenki felragyogó emlékezettel beszélt az együtt töltött időkről, barátságokról, küzdelmekről, emlékekről. Sok minden és sok mindenki elmúlt, de a baráti érzés, az egymás iránti szeretet nem múlt ei. Azt kívánom, hogy a mai fiatalokban is ilyen jó érzés, egymás megbecsülése, tisztelete legyen egymás iránt, legalább úgy mint bennünk volt, Jóska tudta, hogy nem lesz hosszú életű, ezért szinte éjjel-nappal dolgozott. Egy nagy életmű bemutatására készült. Sok műve el is készült, de nagyon sok csak vázlatban, vagy félig készen maradt meg. A nagy emlékkiállítást én szerettem volna erre a nevezetes évfordulóra megcsinálni, hogy együtt lássuk a sok és sokrétű munkáját, de sajnos a balesetem miatt erre mostanig nem kerülhetett sor. De remélem, hogy lesz még annyi erőm, hogy munkásságához, szándékához méltóan ezt még végrehajtsam. Ebben reménykedem és remélem, hogy ehhez mások részéről is meg lesz a segítő szándék. Remélem, hogy sikerülni fog. Csak ennyit akartam mondani, de ezt el kellett mondanom, Lltkelné Fábián Rózsa