Luzsicza Lajos életútja és munkássága [antikvár]

Gerince kissé félrenyomódott.
"Szob-Budapest" "személyről" leszállva megérkeztem hát abba a városba, ahol immár a vendég felvidéki diák, menekültként vág neki az új életnek és véglegesen megtelepedik. Titkon büszkeség töltött el, vagy inkább szerencsésnek tartottam magam a sajátos helyzetem, a múltam miatt, mint ahogyan mi felvidékiek szinte mindannyian, még ma is jó érzéssel hordozzuk magunkban felvidékiségünket, ami egyben a polgári demokráciában megszerzett, szinte automatikusan elsajátított magatartásformát igazol. Megjöttem hát mint olyan, akinek se rokona, se ismerőse, se pártfogója nincs ebben a városban, de még az országban sem, legföljebb diáktársai vannak, az egész vagyona pedig az a kis koffer, amit a kezében szorongat. A mából visszatekintve a múltamba, nem tévedek, ha megállapítom, hogy éppen az ilyenek miatt, bizonyosan kontrasztosabban láttam az engem körülvevő világot és talán kicsit kívülről is. A körülöttem lévő világnak ilyetén történő szemlélésére, életemben kétszer nyílott lehetőségem: először 1946-ban tehát, 1956-ban másodszor.