Magyar Biedermeier Festészet [antikvár]

Részlet: "A biedermeier életforma és stílus, mely tömegek világnézetének tükröztetője, a Napoleon utáni korszak szülötte. Eredete azonban messzebbre nyúlik, a XVIII. század racionalizmusába. A tömegek felszabadítása, az egyéniség nagyobb szabadsága rakják le alapjait. Ez a szemlélet a művészeteket ezideig mozgató anyagiatlan, vallásos szellem helyett az élet anyagi valóságai felé fordul és a nagy keresztény stílusokat tápláló, naggyá növelő eszmék helyett az egyén életének többé-kevésbé önző, kicsinyes szempontjait érvényesíti. Ezek a szempontok, amelyek a teljes egészében átalakuló társadalom lépésről-lépésre kiépülő rendszeréhez vezetnek, legelsősorban szociálisak, amelyek a politikai eszmék alakulását is gyökerében meghatározzák és csupán ezeken túl, mintegy a fentiek mellékfüggvényeként kulturális vonatkozásuak. Ebben a velejéig anyagias korban, amikor szinte minden erőt a társadalom újjárendeződése köt le, a tudomány és az irodalom a politikai áramlatok függvényeként még megtalálja érvényesülését, sőt rövid időn belül eljut a fejlődés legmagasabb csúcsaira, de a képzőművészetek egyre inkább háttérbe szorulnak. A képzőművészet - legyen az építészet, szobrászat, avagy festészet - csupán a kialakult, már leszűrődött eszmék hatása alatt fejlődhet és a keleti khaosz ilynemű próbálkozásai, éppen a XIX. század tanúságai szerint is a multhoz viszonyítva csupán kicsinyes, vérszegény erőlködésnek hatnak. A művészetek történetének hosszú ideig tartó vergődése indul el a barokk lehanyatlása, vagyis a keresztény kultúrán nevelkedett művészeti korszakok után. A kereszténység eszmevilágát, amely, amíg élő hitből táplálkozott a művészi ihlet kiapadhatatlan forrásának bizonyult, a XVIII. század végén és a XIX. század elején a még kialakulatlan politikai jelszavak és megemésztetlen tudományos szempontok váltják fel. A századforduló stílusa, a görög-római emlékeken megszülető klasszicizmus az esztetizálással, a romantika különböző árnyalatai pedig a politikától meghatározott szociális, avagy a megismerésből eredő tudományos-történelmi, földrajzi stb. érdeklődéssel pótolják a középkor elveszett szellemvilágát. Bármelyik irányban figyeljük eredményeit, mindenütt az eredetiség hiányát érezzük, amely technikailag a kétezer éves mult végső, egyre jobban elsekélyesedő hullámverése, szellemileg pedig az újjászülető Európa új gondolatainak, eszméinek legtöbbször csupán szürke, lélektelen illusztrációja."